Tavaly hazamentem a tanévre, hogy elkezdjem Paraguayban az iskolát - idén nem. Sajnos nem haladtam annyit a nyáron, mint amennyit szerettem volna, valamint apa sem biztos, hogy biztonságban lenne mellettem (sőt)... Így hát végül hivatalosan egy egyéves angol nyelvtanfolyamon veszek részt az Egyesült Államokban ebben a tanévben. Ez eddig mind szépen és jól is hangzik, pláne, hogy apa hiányát leszámítva egész jó ez a hely, de most mégsincsen mit csinálnom. Azt hittem, hogy az ittmaradottak majd az iskolai tanmenethez hasonlóan fognak tanulni, de nem ez lett. Kicsit olyan, mintha önkéntes alapon menne a dolog... annyire nem tetszik ez nekem. Mindenesetre Keirón nagyon rendes volt és vállalta azoknak a "halandó" tanítását, akik akarták. Most éppen véget ért az egyik ilyen alkalom, eléggé meg is fáradtam vele (főleg a matekkal), egy kis séta az erdőben pedig mindig felüdít.
Ahogy haladtam, megfigyeltem, hogy néhány fa levele már kezd sárgulni. Ezek szerint állítólagos nővéremnek hamarosan vissza kell mennie a férjéhez... ~ méláztam. ~ Tényleg, ezek szerint Hádész a sógorom? Érdekes feltevés, mindenesetre... ~ állapítottam meg, majd vállatvonva letértem egy keskenyebb ösvényre. Miközben elgondolkodtam az évszakok változására adott 'elfogadott' magyarázat cáfolatán - ami mindössze annyi volt, hogy az anyám él és virul, elsősorban azonban létezik - véletlenül belefbotlottam egy bokorba. Ahogy magamban káromkodtam egy nőieset, az az ág, amelyik megkarcolt, szépen száradni kezdett. Ennek hatására a bokorból egy szempillantás alatt cseppet sem jókedélyű lány lett. Letromfolt, amiért képes voltam nekimenni és ezért most majd lesz egy csúnya, száraz folt a bőrén.
- Ezer bocsánat - mentegetőztem és mogorván megfordultam, hogy irányt változtassak. Nem kedveltem se a szatírokat, se a nimfákat, sem az egyéb ilyen mítikus lényeket. Oké, hogy ők is szeretik a természetet, de ez kevés egy szimpátiához. Elindultam vissza a szélesebb útra, de előtte még hátranéztem, hogy vajon visszaváltozott-e már a lány. A válasz igen, ugyanis újra azt a bokrot láttam, mint korábban nem, csak most meglepően közel volt hozzám. Több sem kellett ennél a rövid figyelmetlenségnél, máris sikerült megbotlanom és hasraesnem egy gyökérben - és van egy olyan tippem, hogy az a gyökér nem egy egyszeri fásszárú tulajdona...
A legkellemetlenebb azonban az volt az egészben, hogy ahogy újabb szitkozódások közepette kinyitottam a szememet, egy pár cipővel néztem farkasszemet. Felnyögtem, és talpra álltam.
- Sajnálom - szabadkoztam, miközben leporoltam a térdemet. Szépen le is horzsoltam egy kicsit. - Nyamvadt nimfák... - Lehet, hogy ez a harmadik, nem túl szívélyes kijelentés nem kellett volna, hogy elhagyja a számat, ugyanis a legtöbben úgy gondolták, a Démétér-kölykök és a természeti lények jó kapcsolatot ápoltak egymással. No igen, már aki... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Időjárás: A levelek elkezdtek lehullani, egyre hidegebb van, és már a nappalok is egyre rövidebbek. Hamarosan beköszönt az igazi hideg!
